Szó-kincs 2014

Holtvágány

(novella) (részlet)

Az ürességgel nincs mit kezdeni, az üresség egy fojtogató hiány, a gyár látványa abszurd a hangok, a lánglobogás, a vascsattogás, a gépek zúgása nélkül, eleve nem száll az a por, vaspor vagy szénpor, vagy akármi, ami kellene, hogy legyen itt újra élet, legalább a vasút egyik oldalán, mert a másik oldalon még úgyis sokat kell várni az életre, ahol sírfeliratok szolgáltatják az irodalmat, kövek a bölcsességet és krizantémok meg árvácskák az emlékezést, ott még (vagy már) tulajdonképp áll az idő, szinte áll, ahogy a maga lomhaságával vánszorog, ahogy fél óra alatt ér földet egy elszáradt levél, ahogy hosszú évek alatt repedezik csak meg a sírkő, és amit Rátótéknál csináltatnak, az meg még lassabban, ahol az ősz nyomai még tavasszal is láthatók, mert nem sürgős az újjáéledés.