Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Szó-kincs 2025
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2025
- ISBN 977-2062-830-25-3
- ISSN 2062-8307
Létüres tér
(vers)
ha elbírom a hiányodat
nincs értelme erősnek lenni
de összeomlani sincs hova
ha létüres lett a tér
még csak nem is nézhetek senkire
ez itt a végtelen nagy semmi
szomorú vagy, Isten?
én tudom, hogy mér’
Mindenmentes
(próza; részlet)
B.-K. Réka, aki hamarosan hősünk vagy antihősünk lesz – vagy egyik sem, ki tudja még ilyenkor, meg ugye minden relatív is –, a kókuszolajok, a vegán mosóporok, a GMO-zabitalok és a biokölesek tetrádjában bolyongott a Széna tér melletti bioboltban, meglehetős céltalansággal. Nem is az árut figyelte, kivételesen befelé figyelt, konkrétabban arra gondolt, hogy ha ő ennyire mindenmentes, akkor lehet-e, hogy igazából semmilyen? Hogy legfeljebb biodíszlet itt a bioboltban, ahol a fél életét tölti.
A B.-K. K-ja, János minden nap korán reggel indult dolgozni, de nem nagyon tudta volna megmondani, hogy pontosan hová. A reggelből neki körülbelül az van meg, amikor felriad a Cayenne bedurrantására, aztán visszaalszik, miközben János szel valami utakat. Egyszer mondta, hogy valamilyen csífakármi, de Réka inkább németes volt, ezeket az angol titulusokat nem vágta. Az a fontos, hogy van zseton, el lehet például bioboltozni, van némi társadalmi státusz, jól tudja, hogy több bioanyuka mezítláb is lerúgná a veséjét irigységében. Ja, és nem üt, sose üti meg. Tűrni is tud.
Irodalomterápiás füzetek II. – Szorongás
- Kiadó Magyar Irodalomterápiás Társaság, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2024
Duplakomfort
(próza; részlet)
Mert egyébként meg vágyott színházba, és nem is csak a Tarkány Gizella Circus előadásaira, hanem a fent említett Mayerről elnevezett Mayer Asztrik Színházba is. Sőt, hát igazából a Mayerbe szívesebben ment volna – igaz, csak egy kamaradarabra a kisszínpadra –, mert azért jóval kulturáltabb, tisztább, mint a Gizellának helyt adó koszlott épület. Ezt nem merte felvetni, hogy inkább a Mayerbe menjenek, mert félt, hogy akkor viszont egy rendes kétfelvonásosra akarja vinni Alex, ami kész katasztrófa, ott kétszer kell túlélni mindent, a Gizellában viszont eleve csak egyfelvonásosok vannak. Azért is próbálgatta a cigit, ezt a nézős verziót, mert úgy kalkulált, hogy ha 80-90 perc körül van egy darab, akkor ha azalatt nagyjából ötször teszi meg, hogy nemrágyújt, akkor az ki is adja a játékidőt. A telefonján – ahogy most ötödjére le is ellenőrizte – beállította az emlékeztetőket 19:15-re, 19:30-ra és így tovább 20:30-ig, hang nélkül, csak rezgőre. Ha elég gyors, nem fog zavarni senkit, de így tudja mérni, hogy mennyi van még hátra, csak annyit kell mindig megjegyeznie, hogy hányszor rezgett eddig.
Ragadd meg a holnapot
(próza; részlet)
Úgy volt megcsinálva a franciaerkélyes szoba, hogy ne nagyon lehessen belátni, fikuszok és könnyezőpálmák takarták az ablak nagyobb részét. Ettől elég sötét lett, de biztonságot adott. Hogy kifelé mégis lehessen látni, a kanapé egészen az ablak elé volt tolva, a szobának háttal, így a növények közében három-négy irányba is nyílott némi kilátásod. De ez hülyeség, mondta anyád is, meg apád is, hogy így tenni be a kanapét, hát ha vendéged jön kislányo… Nem jön, mondtad, és rádhagyták. Nem értettek, sem most, sem korábban. Fura lány; csinos, de fura, így mondta apád a rokonoknak (akikkel tök régóta nem találkoztál), mintha a kettő között kellene lennie valamiféle logikai kapcsolatnak. Végül is. Akárkit megkaphatna, gondolta anyád is, de nem merte mondani. Sose volt annak jó vége.
Szó-kincs 2014
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2014
- ISBN 977-2062-830-14-7
Holtvágány
(próza; részlet)
Az ürességgel nincs mit kezdeni, az üresség egy fojtogató hiány, a gyár látványa abszurd a hangok, a lánglobogás, a vascsattogás, a gépek zúgása nélkül, eleve nem száll az a por, vaspor vagy szénpor, vagy akármi, ami kellene, hogy legyen itt újra élet, legalább a vasút egyik oldalán, mert a másik oldalon még úgyis sokat kell várni az életre, ahol sírfeliratok szolgáltatják az irodalmat, kövek a bölcsességet és krizantémok meg árvácskák az emlékezést, ott még (vagy már) tulajdonképp áll az idő, szinte áll, ahogy a maga lomhaságával vánszorog, ahogy fél óra alatt ér földet egy elszáradt levél, ahogy hosszú évek alatt repedezik csak meg a sírkő, és amit Rátótéknál csináltatnak, az meg még lassabban, ahol az ősz nyomai még tavasszal is láthatók, mert nem sürgős az újjáéledés.
Szó-kincs 2019
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2019
- ISBN 977-2062-830-19-2
- ISSN 2062-8307
Libegő
(vers; részlet)
kihajtogatom a szirmokat
sorra egymás után
nézd, ez vagyok én
ez a fura kis virág
meztelen
és ez itt a porzóm
ezekkel meg fotoszintézelek
fényt eszek, ha jön a Nap
és egy kicsit minden nap eljön
akkor is, ha felhősek a reggelek
és a bölcs szél, az is eljön
és elfújja a száradt
a megfáradt szirmokat
mi belőlem kél útra
hogy hová lesz vajon
látod, nem tudom
Maggileves
(vers; részlet)
Mert akkor is,
kezdted az újabb rohamot,
mert akkor is,
és villámokat szórt a szemed,
és fogalmam sem volt,
ez mikor, mi lehetett,
csak álltam a fazék mellett,
szemembe kis híján könny szökött,
menj el, mondtam, vagy adj egy rongyot,
kifutott ez a szar, mint te meg én,
bár nincs bennünk szójalecitin,
sem emulgeáló- és tartósítószerek,
és talán ez is a baj, tudod,
hogy nem tudunk őrizni,
mint a cserépkályhában
a parazsak a meleget,
csak lángolunk, elforrunk,
két elcseszett maggileves.
Dimenziók 11
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2020
- ISBN 978-615-5992-56-8
- Díj 2. helyezés
Minek
(próza; részlet)
A konyhában, amikor még megvolt, az utolsó képkockákon félbehagyott vacsora, félig lerágott csirkecsont, kettétört kenyér, uborkavég, pohár víz. Minek. A konyhából valami mégis megmaradt: a földre esett villa fülsértő csörgése. Evett, akkor kapta a hírt. Kiesett. Egyszerre zuhant rá a semmi.
Szó-kincs 2026
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2026
- ISBN 977-2062-830-26-0
- ISSN 2062-8307
Sz. Irén és a részletek
(vers; részlet)
fejem is úgy fáj, hogy kilyukad
– spassssssz-sesem –,
hogy mindjárt belehalok,
szétrobban a fejem, durr,
egy defekt-tetem
– slüsssssz-spiszeg –,
emelnem kéne, felnéznem,
de fektetem.
hát még az is nehéz,
gondolta Sz. Irén,
hogy lehet húsz kiló a fejem?
pedig vár rám, tudom, valahol,
hogy ember legyek.
talán itt a pultnál, ezen a recepción,
az embertelenségben
hogy megkérdezzem,
igen, kérem, hányadik emelet?
Tükör által homályosan
(próza; részlet)
Harmónia. Nem akarok új fejezeteket nyitni, mondtad, de…, tetted hozzá. Ha nem akarsz, bazdmeg, ne nyiss, gondoltam magamban. Nagyon fájt ezt gondolni, a bazdmeget különösen. És mi az a de? Figyelek, mondtam a neutrálistól felfelé alig divergáló kedvességgel. Az is fájt. Valahogy olyan idegen volt alig kedvesnek lenni veled, mint kimondani, hogy neutrális meg hogy divergáló. Mi két moll vagyunk, mik ezek a koppanások, ezek a csörömpölések?
Empíria. A család az a hely, ahol a veszekedés van, mondja a kliensem. Ezt írja fel, javaslom, de végül én írom fel. Nekem is van családom. Nő egyébként a kliensem. Mi jut még eszébe erről a képről? – kérdem. A zsírkréta, feleli meglepetésemre. A zsírkréta? A zsírkréta. Milyen formában? – kérdem. Nagy páratartalomban szétkenődik a smink, mint a zsírkréta, mondja. Bambán nézek. Például sírás közben az arcon nagy a páratartalom, teszi hozzá tisztázólag.
Homopátia. Hogy vagy, kérdi. Hát, nemtom, nem túl jól, válaszolom. Na, ne legyél már negatív, mondja. Legyél jól! Jól van, akkor jól vagyok, válaszolom. És tényleg megnyugszik. Bocs, hogy élek, gondolom.
Zajlás
2 months ago
Ez a tartalom jelenleg nem érhető el.
Ez általában olyankor fordul elő, amikor a tulajdonosa csak kisebb csoportnyi emberrel osztotta meg, megváltoztatta a láthatóságát, vagy törölték.1 years ago
1 years ago





