Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Szó-kincs 2026
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2026
- ISBN 977-2062-830-26-0
- ISSN 2062-8307
Sz. Irén és a részletek
(vers; részlet)
fejem is úgy fáj, hogy kilyukad
– spassssssz-sesem –,
hogy mindjárt belehalok,
szétrobban a fejem, durr,
egy defekt-tetem
– slüsssssz-spiszeg –,
emelnem kéne, felnéznem,
de fektetem.
hát még az is nehéz,
gondolta Sz. Irén,
hogy lehet húsz kiló a fejem?
pedig vár rám, tudom, valahol,
hogy ember legyek.
talán itt a pultnál, ezen a recepción,
az embertelenségben
hogy megkérdezzem,
igen, kérem, hányadik emelet?
Tükör által homályosan
(próza; részlet)
Harmónia. Nem akarok új fejezeteket nyitni, mondtad, de…, tetted hozzá. Ha nem akarsz, bazdmeg, ne nyiss, gondoltam magamban. Nagyon fájt ezt gondolni, a bazdmeget különösen. És mi az a de? Figyelek, mondtam a neutrálistól felfelé alig divergáló kedvességgel. Az is fájt. Valahogy olyan idegen volt alig kedvesnek lenni veled, mint kimondani, hogy neutrális meg hogy divergáló. Mi két moll vagyunk, mik ezek a koppanások, ezek a csörömpölések?
Empíria. A család az a hely, ahol a veszekedés van, mondja a kliensem. Ezt írja fel, javaslom, de végül én írom fel. Nekem is van családom. Nő egyébként a kliensem. Mi jut még eszébe erről a képről? – kérdem. A zsírkréta, feleli meglepetésemre. A zsírkréta? A zsírkréta. Milyen formában? – kérdem. Nagy páratartalomban szétkenődik a smink, mint a zsírkréta, mondja. Bambán nézek. Például sírás közben az arcon nagy a páratartalom, teszi hozzá tisztázólag.
Homopátia. Hogy vagy, kérdi. Hát, nemtom, nem túl jól, válaszolom. Na, ne legyél már negatív, mondja. Legyél jól! Jól van, akkor jól vagyok, válaszolom. És tényleg megnyugszik. Bocs, hogy élek, gondolom.
Szó-kincs 2020
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2020
- ISBN 977-2062-830-20-8
- ISSN 2062-8307
Szeretném
(vers; részlet)
Szeretném, ha a hajszálaid
dugítanák el a lefolyót egyszer.
Hosszan babrálnék velük,
mosolyogva. Semmi vegyszer!
Kócos hajadra gondolnék.
Szeretném még, ha nevetnél
a kanapén valami filmen,
és lemaradnék a poénról, mert
szuszogásod figyelem éppen.
Olyan szép, ahogy létezel!
Dimenziók 12
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2021
- ISBN 978-615-5992-85-8
E(s)szencia
(próza; részlet)
– Mi ebben a koncepció? Miért? Mi a logikája?
A házigazda egy kicsit hezitált, a vendégre nézett, aztán a földre, a lábaival zavartan kapirgált, végül szomorúan, tétován szóra nyitotta a száját. Komoly, fáradt hangon szólalt meg.
– Már nem tudom. Fogalmam sincs.
– Nem tudja? – kerekedett el a vendég szeme.
– Nézzen rám! Mit lát? Egy szenilis vénség vagyok. Elfelejtettem. Fogalmam sincs, mi az úgynevezett koncepció.
– Ezt nem hiszem el…
– Tudja, először csak percekre felejtettem el, ahogy bármi mást is. Gondoltam, ez mindenkivel megesik, aztán az évszázadok során egyre feledékenyebb lettem. Nem emlékszem már arra sem, hogy az volt-e az a fa, amit kérdezett. Egy fa volt, fogalmam sincs, melyik. Ha ritkán megkérdezik, rájuk hagyom: az volt, az a fa. Nem mindegy?
Magyar haikuköltők antológiája a haiku.hu oldalon
- Kiadó Terebess Online (haiku.hu)
- Kiadványtípus internetes antológia
- Megjelenés 2009
- Szerkesztő Terebess Gábor
Megjelent művek
(haikuk és haikuciklusok)
- Találkozások
- Emlékekre
- Exitus
- Exitus II.
- Exitus III.
- Exitus IV.
- Angyali szerető
- Utolsó vérig
- Haiku a csendre
- Haiku a megfellebezhetetlen szerelemre
- Haiku egy búcsúhoz
- Haiku az emberségre
- Haiku az álomra
- Haiku a kétségre
- Türkizkék haiku
- Jin vagy Jang
Utolsó vérig
plakátragasztó
alkonyat, utcamécses
harca hajnalig
Ígéretek 2
- Kiadó GARBO Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2009
- Szerkesztő Szecsődy Péter
- ISBN 978-963-87845-5-1
Te intellego, Nero
(vers)
Nagykabátban, szélben állva fenn a város felett
szemembe vág a túlparti éjben ázó fénysereg,
utcalámpa-lándzsák és ablakfény-ágyúgolyók
meredeznek és gurulnak. Visszapattanva a folyón
végül engem is eltalálnak, robbannak kövek,
porlanak sziklák, egy majdnem telibe a fejem,
egy másik szíven talál, egy fénylándzsa az megint,
hetvenhét életemben mindig így volt. Ez itt,
mint egy örök ismétlődés, mintha sosem lenne más,
csak hetvenhétszer ugyanaz, ugyanaz a halál.
Utálom, utálom már ezeket az istenverte fényeket,
utálom a várost, a torkon legyűrt éveket.
Gyújtanám, gyújtanám az egész kócerájt,
akkor lángolj te város, tűzben lángolj odaát,
lobogj te folyó, robbanj föl, ó, iam intellego,
sic ascendis gloriam caesar, te intellego, Nero*.
*[jintellegó, zik aszkendisz glóriam cézár, tintellegó, Neró]: már értelek, így leszel dicsőséges császár, megértelek, Néró.
Irodalomterápiás füzetek II. – Szorongás
- Kiadó Magyar Irodalomterápiás Társaság, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2024
Duplakomfort
(próza; részlet)
Mert egyébként meg vágyott színházba, és nem is csak a Tarkány Gizella Circus előadásaira, hanem a fent említett Mayerről elnevezett Mayer Asztrik Színházba is. Sőt, hát igazából a Mayerbe szívesebben ment volna – igaz, csak egy kamaradarabra a kisszínpadra –, mert azért jóval kulturáltabb, tisztább, mint a Gizellának helyt adó koszlott épület. Ezt nem merte felvetni, hogy inkább a Mayerbe menjenek, mert félt, hogy akkor viszont egy rendes kétfelvonásosra akarja vinni Alex, ami kész katasztrófa, ott kétszer kell túlélni mindent, a Gizellában viszont eleve csak egyfelvonásosok vannak. Azért is próbálgatta a cigit, ezt a nézős verziót, mert úgy kalkulált, hogy ha 80-90 perc körül van egy darab, akkor ha azalatt nagyjából ötször teszi meg, hogy nemrágyújt, akkor az ki is adja a játékidőt. A telefonján – ahogy most ötödjére le is ellenőrizte – beállította az emlékeztetőket 19:15-re, 19:30-ra és így tovább 20:30-ig, hang nélkül, csak rezgőre. Ha elég gyors, nem fog zavarni senkit, de így tudja mérni, hogy mennyi van még hátra, csak annyit kell mindig megjegyeznie, hogy hányszor rezgett eddig.
Ragadd meg a holnapot
(próza; részlet)
Úgy volt megcsinálva a franciaerkélyes szoba, hogy ne nagyon lehessen belátni, fikuszok és könnyezőpálmák takarták az ablak nagyobb részét. Ettől elég sötét lett, de biztonságot adott. Hogy kifelé mégis lehessen látni, a kanapé egészen az ablak elé volt tolva, a szobának háttal, így a növények közében három-négy irányba is nyílott némi kilátásod. De ez hülyeség, mondta anyád is, meg apád is, hogy így tenni be a kanapét, hát ha vendéged jön kislányo… Nem jön, mondtad, és rádhagyták. Nem értettek, sem most, sem korábban. Fura lány; csinos, de fura, így mondta apád a rokonoknak (akikkel tök régóta nem találkoztál), mintha a kettő között kellene lennie valamiféle logikai kapcsolatnak. Végül is. Akárkit megkaphatna, gondolta anyád is, de nem merte mondani. Sose volt annak jó vége.
Zajlás
4 weeks ago
Ez a tartalom jelenleg nem érhető el.
Ez általában olyankor fordul elő, amikor a tulajdonosa csak kisebb csoportnyi emberrel osztotta meg, megváltoztatta a láthatóságát, vagy törölték.12 months ago
1 years ago




