B.-K. Réka, aki hamarosan hősünk vagy antihősünk lesz – vagy egyik sem, ki tudja még ilyenkor, meg ugye minden relatív is –, a kókuszolajok, a vegán mosóporok, a GMO-zabitalok és a biokölesek tetrádjában bolyongott a Széna tér melletti bioboltban, meglehetős céltalansággal. Nem is az árut figyelte, kivételesen befelé figyelt, konkrétabban arra gondolt, hogy ha ő ennyire mindenmentes, akkor lehet-e, hogy igazából semmilyen? Hogy legfeljebb biodíszlet itt a bioboltban, ahol a fél életét tölti.

A B.-K. K-ja, János minden nap korán reggel indult dolgozni, de nem nagyon tudta volna megmondani, hogy pontosan hová. A reggelből neki körülbelül az van meg, amikor felriad a Cayenne bedurrantására, aztán visszaalszik, miközben János szel valami utakat. Egyszer mondta, hogy valamilyen csífakármi, de Réka inkább németes volt, ezeket az angol titulusokat nem vágta. Az a fontos, hogy van zseton, el lehet például bioboltozni, van némi társadalmi státusz, jól tudja, hogy több bioanyuka mezítláb is lerúgná a veséjét irigységében. Ja, és nem üt, sose üti meg. Tűrni is tud.