Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Dimenziók 9
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2018
- ISBN 978-615-5604-82-9
Feszkó (Konyec filma)
(próza; részlet)
Feszkónak minden jó volt, és ez nem volt már elviselhető: eleve gyanús volt, mert ugye, mi van, ha csak elvakult, és nem látja a veszélyes valóságot, másrészt meg mije van neki, egy szaros kis élete, az ekszekjutiv frontofiszmenedzseri melóval, parasztokkal való pofázással. Ezen hetekig hergelte magát, aztán inni kezdett azzal a valamilyen Lacival, Fassetuggya Laci, így nevezné most, és ez feltárta az ő való igazságát, hát ha nem is közvetlenül az ital, de hogy itt Szandrával találkozott, aki mondta avval a szent babaarcával, hogy mennyire örül, hogy ha már nekik nem jött össze, de a Feszkót kedveli, és a Nikit is kedveli, és hogy sokkal jobb ez így, mintha a Niki is a Karcsival vagy a Bartha Pállal (…) jött volna össze. Hát itt Feszkó ledobta a szíjat, hogy kivel, meg mikor, meg hogy ő ezt nem gondolta volna, ő marha, de most kinyílt a szeme, seperc alatt összedobott egy komplett szövetséget maga ellen, aminek értelme nem volt ugyan, viszont azt nem is kellett firtatni, a tény az éppen elég volt.
Szó-kincs 2025
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2025
- ISBN 977-2062-830-25-3
- ISSN 2062-8307
Létüres tér
(vers)
ha elbírom a hiányodat
nincs értelme erősnek lenni
de összeomlani sincs hova
ha létüres lett a tér
még csak nem is nézhetek senkire
ez itt a végtelen nagy semmi
szomorú vagy, Isten?
én tudom, hogy mér’
Mindenmentes
(próza; részlet)
B.-K. Réka, aki hamarosan hősünk vagy antihősünk lesz – vagy egyik sem, ki tudja még ilyenkor, meg ugye minden relatív is –, a kókuszolajok, a vegán mosóporok, a GMO-zabitalok és a biokölesek tetrádjában bolyongott a Széna tér melletti bioboltban, meglehetős céltalansággal. Nem is az árut figyelte, kivételesen befelé figyelt, konkrétabban arra gondolt, hogy ha ő ennyire mindenmentes, akkor lehet-e, hogy igazából semmilyen? Hogy legfeljebb biodíszlet itt a bioboltban, ahol a fél életét tölti.
A B.-K. K-ja, János minden nap korán reggel indult dolgozni, de nem nagyon tudta volna megmondani, hogy pontosan hová. A reggelből neki körülbelül az van meg, amikor felriad a Cayenne bedurrantására, aztán visszaalszik, miközben János szel valami utakat. Egyszer mondta, hogy valamilyen csífakármi, de Réka inkább németes volt, ezeket az angol titulusokat nem vágta. Az a fontos, hogy van zseton, el lehet például bioboltozni, van némi társadalmi státusz, jól tudja, hogy több bioanyuka mezítláb is lerúgná a veséjét irigységében. Ja, és nem üt, sose üti meg. Tűrni is tud.
Szó-kincs 2019
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2019
- ISBN 977-2062-830-19-2
- ISSN 2062-8307
Libegő
(vers; részlet)
kihajtogatom a szirmokat
sorra egymás után
nézd, ez vagyok én
ez a fura kis virág
meztelen
és ez itt a porzóm
ezekkel meg fotoszintézelek
fényt eszek, ha jön a Nap
és egy kicsit minden nap eljön
akkor is, ha felhősek a reggelek
és a bölcs szél, az is eljön
és elfújja a száradt
a megfáradt szirmokat
mi belőlem kél útra
hogy hová lesz vajon
látod, nem tudom
Maggileves
(vers; részlet)
Mert akkor is,
kezdted az újabb rohamot,
mert akkor is,
és villámokat szórt a szemed,
és fogalmam sem volt,
ez mikor, mi lehetett,
csak álltam a fazék mellett,
szemembe kis híján könny szökött,
menj el, mondtam, vagy adj egy rongyot,
kifutott ez a szar, mint te meg én,
bár nincs bennünk szójalecitin,
sem emulgeáló- és tartósítószerek,
és talán ez is a baj, tudod,
hogy nem tudunk őrizni,
mint a cserépkályhában
a parazsak a meleget,
csak lángolunk, elforrunk,
két elcseszett maggileves.
Dimenziók 8
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2017
- ISBN 978-615-5604-61-4
Turbo Tarja
(próza; részlet)
[…] mehettem volna tizenéve Almádiba boltot nyitni, de nekem persze nem volt jó, betojtam a Balatontól, mintha a Pacifikus óceán lett vóna, hát mennyivel jobb itt a porban baszkódni a Nyírség közepén, hát mennyivel, te barom, ezernégyszáz és tizenhét forint, üdvözlöm Tivadar bácsit, átadom, fiam, szervusz, kezétcsókolom, Ilonka néni, kezétcsókolom, mindenkinek a kezét-lábát csak csókolom, szolgasorsra születtem, vagy csak hülye vagyok?
Az önismeret művészei
- Kiadó Univerzum Művészei Alkotócsoport, Bogárd és Vidéke Nyomda és Lapkiadó – Sárbogárd, 2010
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2010
- Szerkesztő Kende Sándor
- ISBN 978-963-9846-24-1
Megjelent művek:
- Intraspirituális párbeszéd (próza)
- Egy én (próza)
Dimenziók 12
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2021
- ISBN 978-615-5992-85-8
E(s)szencia
(próza; részlet)
– Mi ebben a koncepció? Miért? Mi a logikája?
A házigazda egy kicsit hezitált, a vendégre nézett, aztán a földre, a lábaival zavartan kapirgált, végül szomorúan, tétován szóra nyitotta a száját. Komoly, fáradt hangon szólalt meg.
– Már nem tudom. Fogalmam sincs.
– Nem tudja? – kerekedett el a vendég szeme.
– Nézzen rám! Mit lát? Egy szenilis vénség vagyok. Elfelejtettem. Fogalmam sincs, mi az úgynevezett koncepció.
– Ezt nem hiszem el…
– Tudja, először csak percekre felejtettem el, ahogy bármi mást is. Gondoltam, ez mindenkivel megesik, aztán az évszázadok során egyre feledékenyebb lettem. Nem emlékszem már arra sem, hogy az volt-e az a fa, amit kérdezett. Egy fa volt, fogalmam sincs, melyik. Ha ritkán megkérdezik, rájuk hagyom: az volt, az a fa. Nem mindegy?
Zajlás
5 months ago
Ez a tartalom jelenleg nem érhető el.
Ez általában olyankor fordul elő, amikor a tulajdonosa csak kisebb csoportnyi emberrel osztotta meg, megváltoztatta a láthatóságát, vagy törölték.1 years ago
1 years ago





