Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Dimenziók 9
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2018
- ISBN 978-615-5604-82-9
Feszkó (Konyec filma)
(novella) (részlet)
Feszkónak minden jó volt, és ez nem volt már elviselhető: eleve gyanús volt, mert ugye, mi van, ha csak elvakult, és nem látja a veszélyes valóságot, másrészt meg mije van neki, egy szaros kis élete, az ekszekjutiv frontofiszmenedzseri melóval, parasztokkal való pofázással. Ezen hetekig hergelte magát, aztán inni kezdett azzal a valamilyen Lacival, Fassetuggya Laci, így nevezné most, és ez feltárta az ő való igazságát, hát ha nem is közvetlenül az ital, de hogy itt Szandrával találkozott, aki mondta avval a szent babaarcával, hogy mennyire örül, hogy ha már nekik nem jött össze, de a Feszkót kedveli, és a Nikit is kedveli, és hogy sokkal jobb ez így, mintha a Niki is a Karcsival vagy a Bartha Pállal (…) jött volna össze. Hát itt Feszkó ledobta a szíjat, hogy kivel, meg mikor, meg hogy ő ezt nem gondolta volna, ő marha, de most kinyílt a szeme, seperc alatt összedobott egy komplett szövetséget maga ellen, aminek értelme nem volt ugyan, viszont azt nem is kellett firtatni, a tény az éppen elég volt.
Szó-kincs 2024
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2024
- ISBN 977-2062-830-24-6
- ISSN 2062-8307
Újraindítás
(novella, részlet)
– De komolyan, hallod? Már az égő csipkebokorral felgyújthatták volna az egészet… Ilyen bolondságot kitalálni, ilyen felelőtlennek lenni. – mondta W. S., és optomotoros indukcióval, vagyis a szemével kavargatni kezdte az elektrolitalát.
– Ja, ne is mondd! Aztán később, amit világégésnek neveztek, vagy amikor feltalálták az atombombát. Meg a sztellarátort! – tette hozzá P. M. elnéző mosollyal.
– Figyelj, és amúgy te gondoltad volna, hogy a gőzgépből ez lesz? Hülyeség volt rávezetni őket? – kérdezte az egy irányból átlátszó ablakon bebámulva W. S.
– Nehéz ezt megmondani így utólag. Utólag is. Az biztos, hogy hamar rákattantak a szénre, utána meg ugye megtalálták az olajat. Pedig emlékszem, azt csak kenőanyagnak szántuk.
– A forgatáshoz?
– Persze, mindig így szoktuk. Régi, de megbízható technológia. – tárta szét kezét P. M.
Itt egy kicsit megakadt a beszélgetés, W. S. az italt tele-szürcsölte, most már kellemes hőfokon izzott, P. M. pedig belemerült a háttércsipogás zenszerű békéjének élvezetébe. Két öreg szaki, gondolhatta volna az arra járó, de nem voltak arra járók, a küldetést ketten hajtották végre. Illetve egyvalaki még volt, a mellettük lévő másik helyiségben, mégpedig Wubbo van der Ockels, a méltán híres jövőtervező. Hármójuk közül ő nem tudta pontosan, hogy hol van, hogy hogy került oda, és hogy kik ezek, akik kérdezgetik, nyomogatják, bizgerélik már egy ideje.
Magyar haikuköltők antológiája a haiku.hu oldalon
- Kiadó Terebess Online (haiku.hu)
- Kiadványtípus internetes antológia
- Megjelenés 2009
- Szerkesztő Terebess Gábor
Megjelent művek
(haikuk és haikuciklusok)
- Találkozások
- Emlékekre
- Exitus
- Exitus II.
- Exitus III.
- Exitus IV.
- Angyali szerető
- Utolsó vérig
- Haiku a csendre
- Haiku a megfellebezhetetlen szerelemre
- Haiku egy búcsúhoz
- Haiku az emberségre
- Haiku az álomra
- Haiku a kétségre
- Türkizkék haiku
- Jin vagy Jang
Utolsó vérig
plakátragasztó
alkonyat, utcamécses
harca hajnalig
Dimenziók 8
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2017
- ISBN 978-615-5604-61-4
Turbo Tarja
(novella) (részlet)
[…] mehettem volna tizenéve Almádiba boltot nyitni, de nekem persze nem volt jó, betojtam a Balatontól, mintha a Pacifikus óceán lett vóna, hát mennyivel jobb itt a porban baszkódni a Nyírség közepén, hát mennyivel, te barom, ezernégyszáz és tizenhét forint, üdvözlöm Tivadar bácsit, átadom, fiam, szervusz, kezétcsókolom, Ilonka néni, kezétcsókolom, mindenkinek a kezét-lábát csak csókolom, szolgasorsra születtem, vagy csak hülye vagyok?
Dimenziók 10
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2019
- ISBN 978-615-5992-25-4
- Díj Különdíj az Időzítés című novelláért
Idegentest
(novella) (részlet)
Novemberben az ember már a távolsággal van elfoglalva, hogy hány lépés még a buszmegálló a hidegben, mennyi még a be nem melegedett ízületeknek, hány térdroppanás kell az üdvözüléshez, ami maga a busz.
[…]
Egy perc, kettő, kettő és fél, kettő negyvenöt, így számolja az ember az időt a buszra várva. Végre feltűnik a köhögő, ólomfüstös doboz.
Időzítés
(novella) (részlet) (különdíjban részesült)
[…] odaállt a tábla elé Banu Laci, az elefántfülű, pocakos raktáros, piszkosfehér kötött pulóverben, ami alól kikukkantott az ing alja és a nadrág öve, és amin rénszarvasok vágtattak keresztbe egy csíkban; zsibbasztotta lábait a porckorongsérv, öt kilót nem emelhet, mondta, amire azt morogta a főnöke, hogy annyit nem is fog, az asszonyok is nyolcat mozgatnak, vagy pedig el lehet menni. El. Hova? Elment az idő, én már nem mehetek sehova – gondolta Laci, és összeszorította magát […]
Szó-kincs 2023
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2023
- ISBN 977-2062-830-23-9
- ISSN 2062-8307
Memento Mari
(novella) (részlet)
Hát akkor Kispetinek, akkor biztos annak, találgatta tovább, már csak a játék kedvéért is, mert szerette az asszonynak ezt az átváltozását varjúba, onnan hollóba, hollóból meg riadt tyúkba, mert most fejben kétségbeesett rohangálásba és kapirgálásba kezdett. Jól hallható nagy puffanással huppant le a viaszkosvászonnal borított hokedlire, ügyesen kikerülve az egyik saroknál kiálló szög fejét, fél lábát, amelyik erősen megdagadt, azt kissé kinyújtotta, kendőjét ölébe tette, arcát göcsörtös ujjai begyének gyűrűjébe helyezte, és vészjósló vékony hangon fakadt ki. Kispetiék meg amoda járnak átal a város határába, ahun van az a hely, na, hogy akarjam mán mondani, tudod, amékbe az ótósoknak adnak enni, az a mekkonác, vagy hogy is híjják, ott adnak nekijek valami fasírozottat meg kromplét, aszmongya, meg kaólát, aszmongya, annyit iszik belűle, amennyit akar. Hát mondom nekije, te kópéfajzat, hát van nekem itthol kaóla, szőke is, barna is, minek ott iszod, oszt aszmongya, mer az másabb. Mitű vóna másabb, kérdtem, de mán nem is figyelt rám, csak nyomogta azt a kis gépit, a petriszt, vagy mi az, amin mindég játszódik, az is csak játszódik folyton, panaszolta neki az a Mari néni, aki olyankor többeknek nem jutott elsőre eszébe.
h/é/teri
(vers) (részlet)
a terikét megint láttam
a boltban, a pénztárgép mögött,
aldiban vagy hol, szuszogott.
az a hosszú sor őelőtte,
a gumis szalag, ahogy megy
rajta az a sok cikk-hegy,
az az én sparnasszusom,
ahova kiöltözök mindig szépen,
rendes kispolgárilag
giccskereső kisködmön rajtam,
színesen-szagosan, igazi faxkalap,
egy csiricsóró déli amigo,
várakozok a sorban, amíg, ó,
a felvágottak, a tészták
és az élvezeti cikkek között
mindegyre csak az az egy
középburgonyális kérdés gyötör,
hogy a terike, az vajon
meddig őrzi meg menő seggét,
és láthatom-e egyszer fűszervajon,
illatos harmatban párolva,
élvezeti értékét mindenben megőrizve?
mentés másként, ez a kép fejemben tárolva.
ez az én molekuláris gasztronómiám
itt helyben mikroorgazmust okoz,
merev evéssel küzdök a sorban,
megbolondulok, bele terikébe,
össze-vissza vagyok már
mint a zavartgard művészet,
lelkem nem lelem,
mert eléd folyt, teri,
mint a kiborult tejföl.
stírölnélek, kelj föl!
Zajlás
8 months ago
10 months ago
1 years ago




