Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Vallomások hajnali utakon
- Kiadó Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 1996
- Szerkesztő dr. Mérő Éva
- ISBN 963-9032-08-5
Megjelent művek
- Kis kettősség
- Kalóz
- Harangoznak
Irodalomterápiás füzetek II. – Szorongás
- Kiadó Magyar Irodalomterápiás Társaság, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2024
Megjelent művek
- Duplakomfort
- Ragadd meg a holnapot
Duplakomfort
(részlet)
Mert egyébként meg vágyott színházba, és nem is csak a Tarkány Gizella Circus előadásaira, hanem a fent említett Mayerről elnevezett Mayer Asztrik Színházba is. Sőt, hát igazából a Mayerbe szívesebben ment volna – igaz, csak egy kamaradarabra a kisszínpadra –, mert azért jóval kulturáltabb, tisztább, mint a Gizellának helyt adó koszlott épület. Ezt nem merte felvetni, hogy inkább a Mayerbe menjenek, mert félt, hogy akkor viszont egy rendes kétfelvonásosra akarja vinni Alex, ami kész katasztrófa, ott kétszer kell túlélni mindent, a Gizellában viszont eleve csak egyfelvonásosok vannak. Azért is próbálgatta a cigit, ezt a nézős verziót, mert úgy kalkulált, hogy ha 80-90 perc körül van egy darab, akkor ha azalatt nagyjából ötször teszi meg, hogy nemrágyújt, akkor az ki is adja a játékidőt. A telefonján – ahogy most ötödjére le is ellenőrizte – beállította az emlékeztetőket 19:15-re, 19:30-ra és így tovább 20:30-ig, hang nélkül, csak rezgőre. Ha elég gyors, nem fog zavarni senkit, de így tudja mérni, hogy mennyi van még hátra, csak annyit kell mindig megjegyeznie, hogy hányszor rezgett eddig.
Ragadd meg a holnapot
(részlet)
Úgy volt megcsinálva a franciaerkélyes szoba, hogy ne nagyon lehessen belátni, fikuszok és könnyezőpálmák takarták az ablak nagyobb részét. Ettől elég sötét lett, de biztonságot adott. Hogy kifelé mégis lehessen látni, a kanapé egészen az ablak elé volt tolva, a szobának háttal, így a növények közében három-négy irányba is nyílott némi kilátásod. De ez hülyeség, mondta anyád is, meg apád is, hogy így tenni be a kanapét, hát ha vendéged jön kislányo… Nem jön, mondtad, és rádhagyták. Nem értettek, sem most, sem korábban. Fura lány; csinos, de fura, így mondta apád a rokonoknak (akikkel tök régóta nem találkoztál), mintha a kettő között kellene lennie valamiféle logikai kapcsolatnak. Végül is. Akárkit megkaphatna, gondolta anyád is, de nem merte mondani. Sose volt annak jó vége.
Dimenziók 12
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2021
- ISBN 978-615-5992-85-8
E(s)szencia
(novella) (részlet)
– Mi ebben a koncepció? Miért? Mi a logikája?
A házigazda egy kicsit hezitált, a vendégre nézett, aztán a földre, a lábaival zavartan kapirgált, végül szomorúan, tétován szóra nyitotta a száját. Komoly, fáradt hangon szólalt meg.
– Már nem tudom. Fogalmam sincs.
– Nem tudja? – kerekedett el a vendég szeme.
– Nézzen rám! Mit lát? Egy szenilis vénség vagyok. Elfelejtettem. Fogalmam sincs, mi az úgynevezett koncepció.
– Ezt nem hiszem el…
– Tudja, először csak percekre felejtettem el, ahogy bármi mást is. Gondoltam, ez mindenkivel megesik, aztán az évszázadok során egyre feledékenyebb lettem. Nem emlékszem már arra sem, hogy az volt-e az a fa, amit kérdezett. Egy fa volt, fogalmam sincs, melyik. Ha ritkán megkérdezik, rájuk hagyom: az volt, az a fa. Nem mindegy?
Dimenziók 11
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2020
- ISBN 978-615-5992-56-8
- Díj 2. helyezés
Minek
(kispróza; részlet)
A konyhában, amikor még megvolt, az utolsó képkockákon félbehagyott vacsora, félig lerágott csirkecsont, kettétört kenyér, uborkavég, pohár víz. Minek. A konyhából valami mégis megmaradt: a földre esett villa fülsértő csörgése. Evett, akkor kapta a hírt. Kiesett. Egyszerre zuhant rá a semmi.
Dimenziók 8
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2017
- ISBN 978-615-5604-61-4
Turbo Tarja
(novella) (részlet)
[…] mehettem volna tizenéve Almádiba boltot nyitni, de nekem persze nem volt jó, betojtam a Balatontól, mintha a Pacifikus óceán lett vóna, hát mennyivel jobb itt a porban baszkódni a Nyírség közepén, hát mennyivel, te barom, ezernégyszáz és tizenhét forint, üdvözlöm Tivadar bácsit, átadom, fiam, szervusz, kezétcsókolom, Ilonka néni, kezétcsókolom, mindenkinek a kezét-lábát csak csókolom, szolgasorsra születtem, vagy csak hülye vagyok?
Szó-kincs 2023
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2023
- ISBN 977-2062-830-23-9
- ISSN 2062-8307
Memento Mari
(novella) (részlet)
Hát akkor Kispetinek, akkor biztos annak, találgatta tovább, már csak a játék kedvéért is, mert szerette az asszonynak ezt az átváltozását varjúba, onnan hollóba, hollóból meg riadt tyúkba, mert most fejben kétségbeesett rohangálásba és kapirgálásba kezdett. Jól hallható nagy puffanással huppant le a viaszkosvászonnal borított hokedlire, ügyesen kikerülve az egyik saroknál kiálló szög fejét, fél lábát, amelyik erősen megdagadt, azt kissé kinyújtotta, kendőjét ölébe tette, arcát göcsörtös ujjai begyének gyűrűjébe helyezte, és vészjósló vékony hangon fakadt ki. Kispetiék meg amoda járnak átal a város határába, ahun van az a hely, na, hogy akarjam mán mondani, tudod, amékbe az ótósoknak adnak enni, az a mekkonác, vagy hogy is híjják, ott adnak nekijek valami fasírozottat meg kromplét, aszmongya, meg kaólát, aszmongya, annyit iszik belűle, amennyit akar. Hát mondom nekije, te kópéfajzat, hát van nekem itthol kaóla, szőke is, barna is, minek ott iszod, oszt aszmongya, mer az másabb. Mitű vóna másabb, kérdtem, de mán nem is figyelt rám, csak nyomogta azt a kis gépit, a petriszt, vagy mi az, amin mindég játszódik, az is csak játszódik folyton, panaszolta neki az a Mari néni, aki olyankor többeknek nem jutott elsőre eszébe.
h/é/teri
(vers) (részlet)
a terikét megint láttam
a boltban, a pénztárgép mögött,
aldiban vagy hol, szuszogott.
az a hosszú sor őelőtte,
a gumis szalag, ahogy megy
rajta az a sok cikk-hegy,
az az én sparnasszusom,
ahova kiöltözök mindig szépen,
rendes kispolgárilag
giccskereső kisködmön rajtam,
színesen-szagosan, igazi faxkalap,
egy csiricsóró déli amigo,
várakozok a sorban, amíg, ó,
a felvágottak, a tészták
és az élvezeti cikkek között
mindegyre csak az az egy
középburgonyális kérdés gyötör,
hogy a terike, az vajon
meddig őrzi meg menő seggét,
és láthatom-e egyszer fűszervajon,
illatos harmatban párolva,
élvezeti értékét mindenben megőrizve?
mentés másként, ez a kép fejemben tárolva.
ez az én molekuláris gasztronómiám
itt helyben mikroorgazmust okoz,
merev evéssel küzdök a sorban,
megbolondulok, bele terikébe,
össze-vissza vagyok már
mint a zavartgard művészet,
lelkem nem lelem,
mert eléd folyt, teri,
mint a kiborult tejföl.
stírölnélek, kelj föl!
Zajlás
7 months ago
9 months ago
1 years ago





