Én, Valamilyen Gusztáv
Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos. Mit mond egy illat. Mit mond egy ölbe hulló kéz. Mit mond egy fizetési felszólítás. Mit mond egy szendvicsbe harapás a villamoson. (Direkt központozok így egyébként. A kérdőjelek néha túl ömlengősek.) És ugyan mit mond ehhez képest az, hogy ezeket ki írja le? Úgyis a hogyan a fontos.
Akik mégis tudni akarják: Valamilyen úr 1977 óta ténfereg önök között, született Kisvárdán, él Budapesten, ahol időnként fel- és eltűnik. Betűkkel, képekkel, hangokkal is szeret maszatolni. Művei egy része megjelent különböző antológiákban, néhány díjat is nyert.
De tényleg nem ez a fontos: az író helyett az írásra figyeljenek, és az íráson keresztül magukra. Csak engedjék be a szót, mint jóbarátot, és ne akarják kitalálni, mire gondolt a költő, mert tökmindegy – a kérdés az, önök mire gondolnak. Tehát csak gondoljanak arra, amire gondolnak, és még csak ne is gondoljanak arra, hogy nem arra gondolnak, amire gondolnak! Jó utazást magukba!
Fotók
Dimenziók 10
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2019
- ISBN 978-615-5992-25-4
- Díj Különdíj az Időzítés című novelláért
Idegentest
Időzítés
(próza; részlet)
(próza; részlet; különdíjban részesült)
Novemberben az ember már a távolsággal van elfoglalva, hogy hány lépés még a buszmegálló a hidegben, mennyi még a be nem melegedett ízületeknek, hány térdroppanás kell az üdvözüléshez, ami maga a busz.
[…]
Egy perc, kettő, kettő és fél, kettő negyvenöt, így számolja az ember az időt a buszra várva. Végre feltűnik a köhögő, ólomfüstös doboz.
[…] odaállt a tábla elé Banu Laci, az elefántfülű, pocakos raktáros, piszkosfehér kötött pulóverben, ami alól kikukkantott az ing alja és a nadrág öve, és amin rénszarvasok vágtattak keresztbe egy csíkban; zsibbasztotta lábait a porckorongsérv, öt kilót nem emelhet, mondta, amire azt morogta a főnöke, hogy annyit nem is fog, az asszonyok is nyolcat mozgatnak, vagy pedig el lehet menni. El. Hova? Elment az idő, én már nem mehetek sehova – gondolta Laci, és összeszorította magát […]
Dimenziók 11
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2020
- ISBN 978-615-5992-56-8
- Díj 2. helyezés
Minek
(próza; részlet)
A konyhában, amikor még megvolt, az utolsó képkockákon félbehagyott vacsora, félig lerágott csirkecsont, kettétört kenyér, uborkavég, pohár víz. Minek. A konyhából valami mégis megmaradt: a földre esett villa fülsértő csörgése. Evett, akkor kapta a hírt. Kiesett. Egyszerre zuhant rá a semmi.
Szó-kincs 2026
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2026
- ISBN 977-2062-830-26-0
- ISSN 2062-8307
Sz. Irén és a részletek
(vers; részlet)
fejem is úgy fáj, hogy kilyukad
– spassssssz-sesem –,
hogy mindjárt belehalok,
szétrobban a fejem, durr,
egy defekt-tetem
– slüsssssz-spiszeg –,
emelnem kéne, felnéznem,
de fektetem.
hát még az is nehéz,
gondolta Sz. Irén,
hogy lehet húsz kiló a fejem?
pedig vár rám, tudom, valahol,
hogy ember legyek.
talán itt a pultnál, ezen a recepción,
az embertelenségben
hogy megkérdezzem,
igen, kérem, hányadik emelet?
Tükör által homályosan
(próza; részlet)
Harmónia. Nem akarok új fejezeteket nyitni, mondtad, de…, tetted hozzá. Ha nem akarsz, bazdmeg, ne nyiss, gondoltam magamban. Nagyon fájt ezt gondolni, a bazdmeget különösen. És mi az a de? Figyelek, mondtam a neutrálistól felfelé alig divergáló kedvességgel. Az is fájt. Valahogy olyan idegen volt alig kedvesnek lenni veled, mint kimondani, hogy neutrális meg hogy divergáló. Mi két moll vagyunk, mik ezek a koppanások, ezek a csörömpölések?
Empíria. A család az a hely, ahol a veszekedés van, mondja a kliensem. Ezt írja fel, javaslom, de végül én írom fel. Nekem is van családom. Nő egyébként a kliensem. Mi jut még eszébe erről a képről? – kérdem. A zsírkréta, feleli meglepetésemre. A zsírkréta? A zsírkréta. Milyen formában? – kérdem. Nagy páratartalomban szétkenődik a smink, mint a zsírkréta, mondja. Bambán nézek. Például sírás közben az arcon nagy a páratartalom, teszi hozzá tisztázólag.
Homopátia. Hogy vagy, kérdi. Hát, nemtom, nem túl jól, válaszolom. Na, ne legyél már negatív, mondja. Legyél jól! Jól van, akkor jól vagyok, válaszolom. És tényleg megnyugszik. Bocs, hogy élek, gondolom.
Dimenziók 9
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2018
- ISBN 978-615-5604-82-9
Feszkó (Konyec filma)
(próza; részlet)
Feszkónak minden jó volt, és ez nem volt már elviselhető: eleve gyanús volt, mert ugye, mi van, ha csak elvakult, és nem látja a veszélyes valóságot, másrészt meg mije van neki, egy szaros kis élete, az ekszekjutiv frontofiszmenedzseri melóval, parasztokkal való pofázással. Ezen hetekig hergelte magát, aztán inni kezdett azzal a valamilyen Lacival, Fassetuggya Laci, így nevezné most, és ez feltárta az ő való igazságát, hát ha nem is közvetlenül az ital, de hogy itt Szandrával találkozott, aki mondta avval a szent babaarcával, hogy mennyire örül, hogy ha már nekik nem jött össze, de a Feszkót kedveli, és a Nikit is kedveli, és hogy sokkal jobb ez így, mintha a Niki is a Karcsival vagy a Bartha Pállal (…) jött volna össze. Hát itt Feszkó ledobta a szíjat, hogy kivel, meg mikor, meg hogy ő ezt nem gondolta volna, ő marha, de most kinyílt a szeme, seperc alatt összedobott egy komplett szövetséget maga ellen, aminek értelme nem volt ugyan, viszont azt nem is kellett firtatni, a tény az éppen elég volt.
Szó-kincs 2014
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2014
- ISBN 977-2062-830-14-7
Holtvágány
(próza; részlet)
Az ürességgel nincs mit kezdeni, az üresség egy fojtogató hiány, a gyár látványa abszurd a hangok, a lánglobogás, a vascsattogás, a gépek zúgása nélkül, eleve nem száll az a por, vaspor vagy szénpor, vagy akármi, ami kellene, hogy legyen itt újra élet, legalább a vasút egyik oldalán, mert a másik oldalon még úgyis sokat kell várni az életre, ahol sírfeliratok szolgáltatják az irodalmat, kövek a bölcsességet és krizantémok meg árvácskák az emlékezést, ott még (vagy már) tulajdonképp áll az idő, szinte áll, ahogy a maga lomhaságával vánszorog, ahogy fél óra alatt ér földet egy elszáradt levél, ahogy hosszú évek alatt repedezik csak meg a sírkő, és amit Rátótéknál csináltatnak, az meg még lassabban, ahol az ősz nyomai még tavasszal is láthatók, mert nem sürgős az újjáéledés.
Szó-kincs 2025
- Kiadó Aposztróf Kiadó, Budapest
- Kiadványtípus antológia
- Megjelenés 2025
- ISBN 977-2062-830-25-3
- ISSN 2062-8307
Létüres tér
(vers)
ha elbírom a hiányodat
nincs értelme erősnek lenni
de összeomlani sincs hova
ha létüres lett a tér
még csak nem is nézhetek senkire
ez itt a végtelen nagy semmi
szomorú vagy, Isten?
én tudom, hogy mér’
Mindenmentes
(próza; részlet)
B.-K. Réka, aki hamarosan hősünk vagy antihősünk lesz – vagy egyik sem, ki tudja még ilyenkor, meg ugye minden relatív is –, a kókuszolajok, a vegán mosóporok, a GMO-zabitalok és a biokölesek tetrádjában bolyongott a Széna tér melletti bioboltban, meglehetős céltalansággal. Nem is az árut figyelte, kivételesen befelé figyelt, konkrétabban arra gondolt, hogy ha ő ennyire mindenmentes, akkor lehet-e, hogy igazából semmilyen? Hogy legfeljebb biodíszlet itt a bioboltban, ahol a fél életét tölti.
A B.-K. K-ja, János minden nap korán reggel indult dolgozni, de nem nagyon tudta volna megmondani, hogy pontosan hová. A reggelből neki körülbelül az van meg, amikor felriad a Cayenne bedurrantására, aztán visszaalszik, miközben János szel valami utakat. Egyszer mondta, hogy valamilyen csífakármi, de Réka inkább németes volt, ezeket az angol titulusokat nem vágta. Az a fontos, hogy van zseton, el lehet például bioboltozni, van némi társadalmi státusz, jól tudja, hogy több bioanyuka mezítláb is lerúgná a veséjét irigységében. Ja, és nem üt, sose üti meg. Tűrni is tud.
Zajlás
2 months ago
Ez a tartalom jelenleg nem érhető el.
Ez általában olyankor fordul elő, amikor a tulajdonosa csak kisebb csoportnyi emberrel osztotta meg, megváltoztatta a láthatóságát, vagy törölték.1 years ago
1 years ago





