[…] odaállt a tábla elé Banu Laci, az elefántfülű, pocakos raktáros, piszkosfehér kötött pulóverben, ami alól kikukkantott az ing alja és a nadrág öve, és amin rénszarvasok vágtattak keresztbe egy csíkban; zsibbasztotta lábait a porckorongsérv, öt kilót nem emelhet, mondta, amire azt morogta a főnöke, hogy annyit nem is fog, az asszonyok is nyolcat mozgatnak, vagy pedig el lehet menni. El. Hova? Elment az idő, én már nem mehetek sehova – gondolta Laci, és összeszorította magát […]