Dimenziók 12

E(s)szencia

(novella) (részlet)

– Mi ebben a koncepció? Miért? Mi a logikája?
A házigazda egy kicsit hezitált, a vendégre nézett, aztán a földre, a lábaival zavartan kapirgált, végül szomorúan, tétován szóra nyitotta a száját. Komoly, fáradt hangon szólalt meg.
– Már nem tudom. Fogalmam sincs.
– Nem tudja? – kerekedett el a vendég szeme.
– Nézzen rám! Mit lát? Egy szenilis vénség vagyok. Elfelejtettem. Fogalmam sincs, mi az úgynevezett koncepció.
– Ezt nem hiszem el…
– Tudja, először csak percekre felejtettem el, ahogy bármi mást is. Gondoltam, ez mindenkivel megesik, aztán az évszázadok során egyre feledékenyebb lettem. Nem emlékszem már arra sem, hogy az volt-e az a fa, amit kérdezett. Egy fa volt, fogalmam sincs, melyik. Ha ritkán megkérdezik, rájuk hagyom: az volt, az a fa. Nem mindegy?