Előkerülés apropóján:
VALAKINEK JÁTSZANI KELL
Álmomban, képzeld (bár fentről úgyis tudod),
meglátogattál te ősz galamb, Cseh Tamás.
Kanapén ültünk, és azt kérdeztem reménykedve,
fáradt vagy, vagy lehet, hogy valamit játszanál?
Fáradt vagyok, pillantottad, és előrenéztél merengve,
de végül így szóltál: valakinek játszani kell.
Rohantam a kottáért, mintha nem ismernéd a dalt,
és te játszottál valamit, de ébren már nem ismerem fel.
Átöleltelek egy percre, mint férfi a férfit,
aztán egy darabig még ültünk tovább
azon a kopott kanapén, a nagy csendben
szótlanul, és eltűntél, te ősz galamb, Cseh Tamás.
(Budapest, 2014) ...
Marcibácsi tér :) Marcell Pécsit éltetik. ...
Gondola – BOROTVAÉLEN
Szerkesztő: Fövényi Sándor
PÉCSI MARCELL
Marcell egy igazi unikum a magyar irodalom palettáján. Verseket zenésít meg, ír, színjátszik, énekel. Ritka tehetsége szerénységgel párosul. Nagyon tisztelem az elhivatottságát, igazi példaértékű embert ismertem meg benne.
Nem is szaporítom tovább a szót, hagyom, hogy Ő folytassa a bemutatkozást. Ha tehetitek, nézzetek utána műveinek, ígérem nem bánjátok meg! (FS)
Színházművészet: amatőr felnőtt és diákszínjátszó társulatok vezetése részben vagy egészében, előadások szervezése-rendezése, de szeretek színészként is jelen lenni. Zene: verseket zenésítek meg, szólóban, illetve zenekarommal (Miújság?) játsszuk ezeket. Most alakítunk rockzenekart is, saját szövegű és zenéjű dalaink előadására. Éneklés: évek óta tagja vagyok Magyarország legnagyobb létszámú közösségi improvizációs kórusának, a Csíkszerdának. Az évad hétköznapjai nekem elsősorban a kóruspróbákról szólnak!
Költészet: néha írok ezt-azt. Valójában nagyon ritkán. Nincs egy állandó múzsám, aki minden reggel homlokon csókolna, vagy legalább képen törülne. De késztetés sincs bennem többnyire írni. Olvasni viszont rengeteget. És véleményezni is többnyire. :)
Civilben magyartanár és könyvtáros vagyok.
*
HA SZÉTSZERELNÉTEK
Ha szétszerelnétek
odabent mindenfélét megtalálnátok
kacatjaimat
elharapott félredobott igecsonkokat
pátosszal átitatott hamis jelzőket
régen elfelejtett főneveket
és egyszerű buta határozócsomókat
hogy megnyomorított írásjeleimről már egy szó se essék
Ha szétszerelnétek
ha felnyitnátok a bennem lakó költőt
számlálhatatlan címzett
rengeteg megidézett
nyomaira bukkannátok
zömük könyörgött egy-egy szóért sorért
amit elvettem tőlük
vagy amit nekik adtam
Ha szétszerelnétek
és alkatrészeim közt turkálnátok olajos kézzel
elvetélt vágyaim görcsös szeretéseim
elaprózott akarásom morzsáira lelnétek
mind esdekelne egy simogatásért
Ha szétszerelnétek
és megtalálnátok bujkáló istenemet
mondjátok meg neki hogy
Egy vagyok. Egy és osztható.
*
MAGAM SE HALLJAM
valamit mégis kéne tennem
elkerítettelek életemben
nem gondolok rád nem kívánlak
kimondhatatlan híg hiány vagy
magamba nézek – te jössz fel mégis
zokogó kurva imádott fétis
magányos hősöd nem leszek mégse
úgy mondom most hogy mindenki értse
mindenki lássa mindenki tudja
nekem belőled ennyire futja
belőlem neked ennyi se járna
húsodról nő a csend meg a lárma
hajadról igék csontodból dallam
elénekelnélek magam se halljam
megcsavarnálak kiszemeznélek
higgyem hogy élsz és lássad hogy élek
higgyen és lásson jöjjön akárki
miattad tanuljak újra járni
bölcsed voltam – most legyek ostobád
tudod már nem halaszthatlak tovább
*
(Fövényi Sándor)
Kép: Pécsi Marcell fotója
Photo
„Meg kell keresnem, miért arra emlékszem, amire emlékszem” – Bereményi Géza, akivel a sors kegyének köszönhetően már többedjére találkozhattam. ...
Photo
Régiségkereskedés a Költészet Napján. Avagy a kacatok között ezt a filléres verset találtam.
Carpe noctem
úgy mondom el neked ezt a kék álmot,
hogy közben tudom, nevetsz mindenen,
te világ szeme, ha engem néznél, jó lenne,
és ha megértenéd a képeket, világom szeme,
szemem világa, kezem érintése, fülem hallása,
azt mondta az álom, ez mind vagy te nekem,
amikor bejöttél széles mosollyal az arcodon
oda, ahol laktam álmomban, egy gordonkába,
mert mélyhegedű volt az élet előtted, bennem
szanaszét hevertek palackba zárt üzenetek,
magamnak írtam, hogy ha benned eltévedek,
még tudjam, egykor mire vágytam, hogy ha úgy adódik
megmenthessem magam amerikában,
az én álmaim hazájában, ahol te vagy a törvény.
a mosdót nézem, fogkrémesen kavarog az örvény,
a Coriolis-erő a bolondját járatja a vízzel,
és megjelenik ezer ránca, mert hát mióta,
mióta lehet, hogy körbeforog folyton a víz,
hány életet oltott, ha égett, és oltott ki végleg,
még a víz sem egyszerű. hát te bennem
hogy lehetnél az, orrom illatszippantása,
szemem rebbenése, nyelvem forrósága,
fülem hallása, kezem érintése, világom szeme,
szemem világa, összehordlak, mint folyó az üledéket
egy távoli országban egy széles deltába, érted már,
miért kék az álom?
Sacika néni csattog a köveken, a gang puhába
vetkőzik aztán, és leszáll a nap fénytölcsére
a ház húszszor húszas udvarára, ez így négyszáz,
ennyi négyzetméter kiszabott természet,
mégis a vadon, ha ott vagy sárga felsődben
a filodendronok rejtélyes árnyékában, és én,
én vagyok neked Tarzan, aki a szárítókötélen
megment, ha jön az oroszlán, Sacika néni,
és csíkosszatyornyi vásárlása, te kicsi Jane-em,
de ha nő vagyok, egy bizonyos Mary Jane leszek,
és te Peter Parker abban a piros pókruhában,
látod, mindenképp van valami kötél vagy fonál
közöttünk, legalább az álomvilágban.
hát jó, a víz lefolyt, lassan érkezem a valóságba,
narancslé, tojás (amerikai filmekből lopott ötlet),
egyre inkább kapkodás, oltsd le a lámpát, kérlek
(hogy is mondta Pilinszky?) most megint több lett
a világ, mint amennyi ideális volna, de mindegy,
menj dolgodra, én is megyek (és nevetve ráfogtam
esernyőmet: puff, véged), de szalad az élet,
már nem is tudnám megmondani, miről álmodtam. ...
De nagyon kellenél te még ide, Tamás! ...
Fecsó Andrea művével emlékezzünk meg Tamásról, születésnapja alkalmából.
Photo
