„Meg kell keresnem, miért arra emlékszem, amire emlékszem” – Bereményi Géza, akivel a sors kegyének köszönhetően már többedjére találkozhattam. ...
Photo
Régiségkereskedés a Költészet Napján. Avagy a kacatok között ezt a filléres verset találtam.
Carpe noctem
úgy mondom el neked ezt a kék álmot,
hogy közben tudom, nevetsz mindenen,
te világ szeme, ha engem néznél, jó lenne,
és ha megértenéd a képeket, világom szeme,
szemem világa, kezem érintése, fülem hallása,
azt mondta az álom, ez mind vagy te nekem,
amikor bejöttél széles mosollyal az arcodon
oda, ahol laktam álmomban, egy gordonkába,
mert mélyhegedű volt az élet előtted, bennem
szanaszét hevertek palackba zárt üzenetek,
magamnak írtam, hogy ha benned eltévedek,
még tudjam, egykor mire vágytam, hogy ha úgy adódik
megmenthessem magam amerikában,
az én álmaim hazájában, ahol te vagy a törvény.
a mosdót nézem, fogkrémesen kavarog az örvény,
a Coriolis-erő a bolondját járatja a vízzel,
és megjelenik ezer ránca, mert hát mióta,
mióta lehet, hogy körbeforog folyton a víz,
hány életet oltott, ha égett, és oltott ki végleg,
még a víz sem egyszerű. hát te bennem
hogy lehetnél az, orrom illatszippantása,
szemem rebbenése, nyelvem forrósága,
fülem hallása, kezem érintése, világom szeme,
szemem világa, összehordlak, mint folyó az üledéket
egy távoli országban egy széles deltába, érted már,
miért kék az álom?
Sacika néni csattog a köveken, a gang puhába
vetkőzik aztán, és leszáll a nap fénytölcsére
a ház húszszor húszas udvarára, ez így négyszáz,
ennyi négyzetméter kiszabott természet,
mégis a vadon, ha ott vagy sárga felsődben
a filodendronok rejtélyes árnyékában, és én,
én vagyok neked Tarzan, aki a szárítókötélen
megment, ha jön az oroszlán, Sacika néni,
és csíkosszatyornyi vásárlása, te kicsi Jane-em,
de ha nő vagyok, egy bizonyos Mary Jane leszek,
és te Peter Parker abban a piros pókruhában,
látod, mindenképp van valami kötél vagy fonál
közöttünk, legalább az álomvilágban.
hát jó, a víz lefolyt, lassan érkezem a valóságba,
narancslé, tojás (amerikai filmekből lopott ötlet),
egyre inkább kapkodás, oltsd le a lámpát, kérlek
(hogy is mondta Pilinszky?) most megint több lett
a világ, mint amennyi ideális volna, de mindegy,
menj dolgodra, én is megyek (és nevetve ráfogtam
esernyőmet: puff, véged), de szalad az élet,
már nem is tudnám megmondani, miről álmodtam. ...
De nagyon kellenél te még ide, Tamás! ...
Fecsó Andrea művével emlékezzünk meg Tamásról, születésnapja alkalmából.
Photo
Leonard Cohen: Hunter's Lullaby
(Vadászballada)
Apám elment vadászni,
Az erdő mélyén jár,
És nem vihette asszonyát
És egyetlen fiát.
Apám elment vadászni,
Várja nagy mocsár,
Asszony nem követhette,
Bár tudta, merre jár.
Apám elment vadászni
Az üveghegyen túl,
Hol kapzsiság az élet,
S a lélek, a lélek tiltott úr.
Apám elment vadászni
A vadért, mit sosem talál,
Itthagyta alvó kisfiát,
És minden áldását.
Apám elment vadászni,
Elhagyta a talizmánt,
Elhagyta őrző angyalát,
Ki vadászra vigyáz.
Apám elment vadászni,
Kérte mondjam, hogy viszlát,
És kérte, ne állítsam meg.
Én nem, én sosem próbálnám.
open.spotify.com/track/5bBrFHgJyQ5HAPUto1QhSq ...
