Valamilyen Gusztáv szerzői oldala
Articles By This Author
Duplakomfort
Valamilyen Gusztáv Duplakomfort A cigit igazgatta a porcelán hatású, sötétkék hamutartó kis vájatában folyamatosan és elszántan, pedig ő is látta, hogy nem lesz úgy, ahogy szeretné, mert eléggé remegett a keze. Állandóan kissé ferdén állt, mint egy mini távcső. Nézegette hosszasan, olvasgatta a feliratot rajta, amit nyilván jól ismert. Most ezzel próbálkozott, hogy igazgatja, nézegeti, de a lehető legtovább nem gyújtja meg, csak elképzeli. Vannak ezek a napok, amikor ebbe kapaszkodik, a cigibe, legszívesebben úgy markolná, mint a buszon a kapaszkodót szokás, de akkor szétmállik a keze között az, amibe kapaszkodna. Gyengéden kell szorosan markolni, valami ilyesféle paradoxonba önthető ez, tehát hogy ő maga szoros markolásnak érezze, de a cigi […]
Ragadd meg a holnapot
Valamilyen Gusztáv Ragadd meg a holnapot Ott ültél a macskával az öledben, ahol szoktál, a kopott JYSK-es kanapén nézted a kopott esti utcát, amin emberek sétáltak valahonnan valahová a fényreklámok és a diszpléjek előtt, és a macska nemrég abbahagyta a dorombolást, már békésen aludt, a füle csücske és az egyik első mancsa meg-megrándult, ahogy szaladgálásról álmodott egy kevésbé épített környezetben. Közös volt bennetek, benned és a macskában ez az álmodozás. A rutinos nézelődő a hónap ismeretében a járókelők számából le tudja vezetni, hogy a hét melyik napja van. Hétfőn például alig kolbászolnak az utcán, kedd és csütörtök az értelmiségi fiataloké, pénteken előkerülnek azok, akik majd csak lesznek értelmiségiek, meg akik […]
Bánatnak szomjára
Valamilyen Gusztáv Bánatnak szomjára(Tarkónlőtt képzelet) (Bánatod szomjára) ElhallgatottTarkónlőtt képzeletAludni tér az IstenEgykedvűen csomózzaMézesmadzagonA drága perceket ElhallgatottTarkónlőtt galambomTürkizkék szerelmemNyakára tekerteA mézesmadzagotIsten, a szenvtelen Királyságomra jövend megannyi kínKőbe vésve jel:Mene, mene, tekel, ufarszin (Budapest, 2004. július 27.) [socialring]
Maggileves
Valamilyen Gusztáv Maggileves Láttam, hogy ki fog futni a maggileves,először csak süvített a fazékban,aztán már a fedőt rezegtette,figyeltem, koncentráltam rá,mert elviselhetetlen voltál éppen,pont, mint egy fortyogó leves,csak a maggilevest nem szeretem,téged meg szerettelek. Azt hittem, menten belédhalok,hogy ott belédgebedek,de csak mondtad, mondtad,kiabáltál, azt mondtad,hogy ————————————–,bassza meg, nem emlékezem. A konyha falai rámgörbültek,végtelenül szűknek tűnt a tér,aminek közepén rámhajoltál te is,arcod haragos volt,mint Hemingway tengere,szemed szikrákat szórt,fut ki, az isten verje meg,a maggileves. Gejzírek közt erőltetett menet,az volt, amíg felálltam,s melletted slisszanvaa tűzhelyhez léptem,és azt mondtam, a francba,még tésztát se főztünk bele. Aztán arra gondoltam,olyan ez, mint az életünk,a hús nem hús,a répa nem répa,csak szintetikus vegyi elem,csak egy nemtudommi,már nem […]
Libegő
Valamilyen Gusztáv Libegő kihajtogatom a szirmokatsorra egymás utánnézd, ez vagyok énez a fura kis virágmeztelenés ez itt a porzómezekkel meg fotoszintézelekfényt eszek, ha jön a Napés egy kicsit minden nap eljönakkor is, ha felhősek a reggelek és a bölcs szél, az is eljönés elfújja a száradta megfáradt szirmokatmi belőlem kél útrahogy hová lesz vajonlátod, nem tudom egy helyben vagyokés ez a hely jó nekemgyökereimtől ugyan már távolég és föld közöttlassan eléledekde mégis ez a földaz én földemakármilyen hideg is leszén mindig itt telelek és egyszer egy naponjön majd a bölcs szélelfújni utolsó szirmomata porzómat, bóbitámatmindenemetakkor majd az leszhogy felsóhajtokUram, végremostan elibéd libegek (Budapest, 2019. január 18.) (Megjelent a Szó-kincs […]
Szeretném
Valamilyen Gusztáv Szeretném Szeretném, a szalvétádha otthagynád az asztalon.Megismerném, másé nem lehet,így csak te hajtogatod.Keresném ajkaid nyomát. Szeretném még, ha megtalálnámegy elkallódott zoknidat.Ujjaim közt gyűrögetném,elképzelném lábaidat.Várnám, hogy újra betipegj. És szeretném még, ha néharámtörne az illatod –mikor hazamentél reggel,úgy döntöttél, itt hagyod.Szédülnék egész napon át. Szeretném, ha a hajszálaiddugítanák el a lefolyót egyszer.Hosszan babrálnék velük,mosolyogva. Semmi vegyszer!Kócos hajadra gondolnék. Szeretném még, ha nevetnéla kanapén valami filmen,és lemaradnék a poénról, mertszuszogásod figyelem éppen.Olyan szép, ahogy létezel! És szeretném még, ha a levegőbelőled belém áradna át.Ez is egy kicsit te vagy, súgnám,számmal résnyire nyitnám a szád,belélegeznélek, s hosszan benntartanám. (Budapest, 2019. április 9.) (Megjelent a Szó-kincs 2020 című antológiában)
Hommage-variációk egy pattanásra
Valamilyen Gusztáv Hommage-variációk egy pattanásra Arctonik (Hommage à Háy János) A front miatt fájt a fejed, ezt lehetett tudni, mert tegnap fájtak az ízületeid, és arról egyértelműen lehet tudni, hogy amióta volt az a hülye baleset. Vagy ha az állkapcsod tegnapelőtt itt, tegnap ott, és ma amott, akkor nem kell a pánik. Lehetett tudni, semmi okod nem volt megijedni. Főzted közben a kávét, amikor megijedtél, az automata gép duruzsolt, közben az ablak alatt a kukásautó, tehát akkor időben, hét, hétóraöt körül, ezt is tudhattad egyébként. Duruzsolt Pamur Barmaszattva is, indiai angolsággal vezette a meditációt a meditációs appodban, megérte a pénzét, gondoltad, és nem teljesen helytelenül, de mondjuk szinte soha nem […]
Minek
Valamilyen Gusztáv Minek A foteljében ült. Kopottnak érezte, pedig nem volt az, egy egész jó állapotú fotel volt. Ez az egyetlen maradt meg a világból, meg ő. A padló is eltűnt alóla, az alól a föld, az alól a bolygó, az alól a Naprendszer, és így tovább. Rideg, örök végtelenség. Bekapcsolhatná a tévét, minek. Felvehetne az asztalról egy Örkényt, rövid, néhány perces történetek, minek. Néhány perces történetek minek. Percek minek. Történetek minek. Örkény minek. Betehetne valami zenét, minek. Sting minek. Vagy relaxációs zene. Minek. Nemrég még jógázni akart, minek. Ellazulni hogyan. Minek. És a tánc is! Azt mindig szerette, de most minek. És ha már az is minek, akkor minden […]