valamilyen gusztáv

Bemutatkozás

Én, Valamilyen Gusztáv

Valamilyen Gusztáv vagyok. Mindegy, hogy pontosan milyen, mert csak a látószög személyessége fontos, nem a szubjektum, hiszen ami velem megtörténhet, az megtörténhet veled is. Képzeld csak el!

Írok, pontosabban csak leírok, mert üzenetek ezek. Nem tudom, honnan jönnek és hová tartanak. Nem tudom, hogy értem-e, vagy egyáltalán szabad-e értenem őket. Nem tudom azt sem, hogy miért rajtam keresztül jönnek. Tulajdonképp mindezekhez semmi közöm. Teszem a dolgomat: közvetítek. Jól van-e ez így? Nem tudom. Nem akarok spekulálni, ha meg akarom érteni mindezt, semmivé válik. Most képzeld el!

De persze, hogy mégiscsak spekulálok, a bűn édes, mint a méz; nem elég érezni, érteni is kéne; és nem elég érteni, érezni is kéne; egyszerre akarom mindkettőt, és egyszerre egyiket se. Milyen jó lenne feledni Kierkegaard cinkos pillantását – elképzelem.

Mindenesetre nagyszerű érzés ráébredni, hogy a háton a kereszt igazi. Nehéz. Húsba vágó. Mégis kegyelem. Mégis kegyelem minden lépés, mert a béke felé visz, az ősanyagba, melynek ölelése a vállakról minden súlyt levesz, és ez a szabadság: megérteni, hogy megérthetetlen, és érezni, hogy a világ mégiscsak jól van úgy, ahogy van. Sosem képzeltem volna!